Gyereknek, szülőnek egyaránt újdonság az első év az iskolában.
Ahhoz, hogy gördülékenyebben menjen, érdemes néhány szempontot figyelembe venni.
Az iskolába azért megy, hogy ott tanuljon!
Ami egyben azt is jelenti, hogy nem úgy kell oda érkeznie, hogy kívülről fújja a tízes szorzótáblát, vagy hogy folyékonyan ír, olvas. Az óvodát kijárva gyermekünk felkészülten érkezik az iskolapadba, nincs szükség arra, hogy még ezt megelőzően matematikai feladatokkal, foglalkoztató füzetekkel árasszuk el, vagy olvasni tanítsuk.
Vegyük figyelembe a képességeit!
Támasszunk felé reális elvárásokat, egyszerre ne akarjunk többet annál, mint amire képes. adjunk időt számára, hogy megfelelő ütemben fejlődhessen. Legyünk türelmesek és toleránsak, ne azt érezze, hogy szeretetünk és elfogadásunk a teljesítményétől függ. Természetesen adjunk visszajelzéseket számára: erőfeszítéseit dicsérjük, a hibáira pedig hívjuk fel a figyelmét, de ne hangsúlyozzuk azokat.
Hagyjuk játszani!
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az iskolában akkor lesz leginkább képes a gyerek megfelelni, ha a lehető legtöbb időt tölti tanulással. Az első években azonban nem várhatjuk el tőle, hogy egész nap a tanulással foglalkozzon, hiszen még csak most érkezett az óvodából, ahol szinte folyamatosan a játszásé volt a főszerep. Engedjük, hogy időnként kiszálljon a kötöttségek medréből, szabadon játszhasson, így levezetve az új helyzet, a teljesítményelvárások miatt is benne felgyülemlő feszültséget. Kiváltképp az első évben ne terheljük különórákkal. Ha igényli, heti egy sportfoglalkozás bőven elegendő.
Beszélgessünk!
Fontos, hogy beszélgessünk vele az iskolában történtekről, segítsük azok feldolgozását. Engedjük, hogy a problémáit megfogalmazza számunkra.
Erősítsük az önmagával szembeni elvárásait!
Ne a mi kedvünkért tanuljon, hanem saját maga miatt. Ha jól teljesít, jutalmazzuk, de ez elsődlegesen dicséret legyen, ne tárgyi jutalom.
Figyeljük a jeleket és ha szükséges, kérjük szakember segítségét!
Időnként az iskolakezdés és a vele járó stressz, szorongás a gyerekeknél testi tünetek formájában is megjelenik. Ilyen lehet az alvászavar, a dadogás vagy a gyakori hasfájás. Ha ezek a tünetek gyakorivá kezdenek válni, esetleg egyre erősebben jelentkeznek, mindenképp érdemes orvoshoz fordulni.
Cikkünk megírásához a www.webbeteg.hu hírlevelét használtuk.
