Segítő DNS.

Újra előkerült egy olyan emlősfaj, amit 86 éve láttak utoljára, egy csapat természetvédőnek és egy jó szimatú kutyusnak köszönhetően. A De Winton-aranyvakondot (Cryptochloris wintoni) hivatalosan utoljára 1936-ban jegyezték fel Dl-Afrikában. Nem készült róla fotó, az apró vaksi emlősről alig lehetett valamit tudni. Mivel nem volt fellelhető példány, vizsgálni sem lehetett az állatot. Még arra sem volt lehetőség, hogy egy kutyát kiképezzenek a felkutatására.

A homokba temetkező aranyvakond úgy tájékozódik, hogy a nagy orra szövetével a rezgéseket érzékeli. Rövid, sűrű palaszürke, sárgás árnyalatú bundájában különleges olajok csillognak, amelyekkel „bekeni az útját”, miközben kb. 10 cm mélyen a homokban kúszik, amely hűvösen tartja őt a forróságban. Az állat vizet inni sem jön elő, legfeljebb csak élelmet keresni éjszaka. A gyémántbányászat az egyetlen ismert élőhelyén, Port Nolloth közelében veszélyt jelenthet erre a fajra.

Arra gondolva, hogy talán faj szaga ugyanolyan, mint a másik 21 aranyvakond faj szaga, egy kutatócsapat Cobus Theron vezetésével látott munkának. A dél-afrikai Veszélyeztetett Vadállatok Alapítvány szakemberei egy Jessie nevű border collie-t képeztek ki arra, hogy a földre feküdjön, amikor megérzi a vakond szagát. Komoly kihívásnak bizonyult arra tanítani az ebet, hogy akkor is lefeküdjön, ha az keresett faj élőhelyén kutat, azaz a homokdűnékben. Ezek a dűnék állandóan vándorolnak, a szél arrébb fújja őket, a sekély vakondjáratok pedig könnyen megsemmisülnek, elmozdulnak.

A legnagyobb nehézségnek pedig az bizonyult, hogy miként azonosítsák a mintákat anélkül, hogy rendelkeznének történelmi mintával, részletes leírással arról, hogy más aranyvakondfélék miben különböznek tőle.

A szerencse azonban Theron és csapata mellé szegődött , amikor a dél-afrikai Porth Nolloth-ba érkeztek 2022-ben egy esőzés befagyasztotta a vakondok járatait a homokban. Ironikus módon Jessie, a collie teljesen érdektelen volt a terep iránt egyáltalán nem érzékelte a vakondok által készített járatokat.

A csoport azonban több mint 100 mintát gyűjtött be a homokból, amiket laboratóriumba küldtek a környezeti DNS elemzésére. Ez a vizsgálat specifikusan a nukleáris vagy mitokondriális DNS-re fókuszál, amit az állatok hátrahagynak a környezetükben, szőr, bőr formájában, odúmaradványokban.

Ezekkel a DNS szekvenciákkal a kutatók képesek voltak összehasonlítani a mitokondriális DNS-t egy olyan vakondfajéval, amelyet a Port Nolloth Múzeumban őriznek és egyezőséget kaptak.

Az eredmények arra utaltak, hogy a De Winton-aranyvakond egészséges populációja él a területen, azonosítottak két példányt is. A felmérés eredményei arra is utalnak, hogy a faj a véltnél jóval elterjedtebb lehet.

A Re:wild az elveszett fajok megtalálást tűzte ki célul, innovatív és igen sikeres módon. A 25 legkeresettebb élőlény körül immár tizenkettőt megtaláltak.

Forrás: www.goodnewsnetwork.org, kiemelt kép: JP Le Roux