Hűs szelek a forró sivatagban.
Szélfogónak, széltoronynak vagy badgirnak is nevezik azokat a tradicionális perzsa építészeti elemeket, amiket szellőztetéshez, ventiláláshoz alkalmaztak, még jóval a modern légkondicionálók megjelenése előtt.
Ezek a tornyok gyakran a qanatokkal voltak összekötve, utóbbiak olyan földalatti csatornák voltak, amelyek feladata a víz szállítása volt a forrástól a felszínig. A szélfogó nyílásai a széllel szemben álltak, ’elkapták’ azt, ami légáramlást alakított ki a szerkezetben. Amikor a qanattal kombinálták mindezt, a levegő abba bejutva érintkezett a hideg földdel és vízzel, így aztán hűvösebb levegőt nyomott ki a nyílásokon keresztül, a másik oldalon.
Noha ezek a szerkezek még ma is megtalálhatóak az észak-afrikai sivatagokban, a hasonló kéményszerű elemek felfedezése hamunyomok nélkül egy i. e. 3000-ből származó perzsa tűztemplom körül arra utal, hogy a perzsák lehettek a szélfogók feltalálói. Más régészek viszont úgy vélik, egyiptomiak voltak a széltornyok feltalálói, amit egy i. e. 1300-ból származó festménnyel bizonyítanak, amin két háromszög alakú torony tűnik fel Nebamun fáraó uralkodói rezidenciáján.
Yazd történelmi városa kiterjedt qanat hálózattal rendelkezett, légkondicionáló rendszert igényelt a száraz, forró klíma miatt. Így jönnek a képbe az ab anbarok, azaz a hagyományos ivóvíztárolók Iránban, amelyeknél akár egy-hat széltornyot is használtak a víz hűtésére.
Az Aghazadeh Mansion szélfogó az egyik legszebb az egész világon, a Qajar korból származik (1789-1925).
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A 18. századi Dowlat Abad Garden szélfogója 33,8 méter magas, ez a legmagasabb széltorony Iránban.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Forrás: themindcircle.com
