Az ottani gyerekek remek eredményeket szoktak elérni a PISA teszten, úgy, hogy ők töltik a legkevesebb időt az iskolában.

Hogyan lehetséges ez? A finnek fizikailag nincsenek olyan messze tőlünk, az oktatási rendszerük mégis fényévekre van a miénktől.

Kezdjük ott, hogy a gyerekek minden szükséges eszközt az iskolától kapnak meg, az állam fizeti. Nem kell minden nap nehéz táskát cipelniük, nem kell ünneplőruhás évnyitót végigállniuk, a szülőknek sem okoz terhet az iskolakezdés. Ahogy elindul a tanév, a gyerekek boldogan szaladnak az iskolába, ahol reggel 9-kor kezdődik a tanítás. A kapunál kibújnak a cipőjükből, majd zokniban, kényelmesen töltik a fél napot, ugyanis 12-13 órakor vége is van a tanításnak.

A szemléletük szerint vagy az iskolára, vagy az életre tanítják a gyerekeket, és ők inkább az életre készítik fel. Ezért is lehetséges, hogy kényelmes készségfejlesztő termek is rendelkezésre állnak, ahol a kicsik számos dolgot elsajátíthatnak.Találhatunk szabás-varrás szobát varrógépekkel és minden kiegészítővel felszerelve, agyagozó műhelyt, és konyhai részleget is, ahol sütni-főzni tanulhatnak, és számos más hasznos dolgot. Heti egyszer a természetbe mennek és ott ismerkednek meg közelebbről a környezetükkel. Aktuális dolgokból is oktatják őket, például beszélnek a lurkóknak a migránsok helyzetéről, kik ők, hol található a lakhelyük, miért vándorolnak, milyen a kultúrájuk. Nincs kötelező tanterv, hanem hasznos tudás van, hatalmas életigenléssel és a tudásvágy felébresztésével.

Sok a játék és nagyon nagy hangsúlyt fektetnek az egyénre és az ő készségeire, segítenek felzárkózni a nehezebben tanulóknak és engedik előremenni  a jobban teljesítőket is. Olyan feladatokat kapnak, ami nem túl könnyű, de nem is túl nehéz, a lényeg a tanulás megszerettetése. Nincs magoltatás, nincs poroszos fegyelem és mégis hatékony a módszer.

A számunkra játszóháznak tűnő rendszerben azonban nincs káosz: a gyerekek tisztelik és szeretik a tanáraikat. Ott a pedagógusi szakma igen megbecsült, anyagilag is. A tanárok mosolyognak, nem keserednek bele az évek múltával sem. Szívesen teszik a dolgukat és támogatják a gyerekeket, akik aztán egészséges lelkületű felnőttekké cseperednek.

Nincs folyamatosan osztályzás, bár teszteket időközönként ők is írnak. A szülők fél évente bemennek és a tanárokkal közösen beszélik meg a csemetékkel kapcsolatos dolgokat, eredményeket.

Ott valóban a gyerek a legfontosabb! Kreatív, hasznos tudással rendelkező, magabiztos lurkók hagyják el az iskolapadot a záróvizsgák után.

Az iskolák homlokzatán a következő szöveg olvasható:

“Boldogság és Tudásvágy”

Ez a mottójuk, amitől valóban olyan jó a finn oktatási rendszer. Szóval lenne mit tanulnunk tőlük….

A nyitókép csak illusztráció!